Artproletarz

Elváltam. A volt férjem neve Fejős Imre. Van egy 14 éves fiam, akit imádok. Ő az életem értelme.

Hát, színházban dolgoztam, szociális-munkásként  folytattam, drámatanár lettem. Írországban "éltem". Írországba soha többé nem megyek! Most írok, rendezek, tanítok, asszisztálok, ügyelek és ....És a kör bezárult, rendezek, tanítok, írok, és ...színházban dolgozom, de Írországba akkor sem megyek!

Azt mondják, elmebajban szenvedek...... De én nem szenvedek, élvezem minden pillanatát!!! Amúgy meg... reggel ne szólj hozzám, amíg nem ittam meg a KV-m, mert akkor tüzet okádok, és neked annyi!!! Életfilozófiám a következő: Éld meg a pillanatokat, úgy ahogy épp akkor érzed-gondolod, mert túl rövid az élet ahhoz, hogy azon törd a fejed, vajon jól cselekedtél-e?! Az élet egy szar játék, de a grafikája nagyon ott van....

Csak vagyok.

Szeretnék egy kis szigeten lakni, hogy csak akis családommal ill. szerelmemmel éldegéljünk boldogságban, hogy tenger zajára kelljek fel, hogy hemperegjek minden reggel, és hogy a hullámok mossák .... ehelyett egy nagy városban dolgozok - bulizok és egyengetem utam ebben a nagybetűs életben. Szeretem a természetet a csicsergő madarakat a csobogó kis patakokat... szeretem a gellérthegyi kilátóról nézni ezt a zajos várost- szeretem ha rám mosolyognak az emberek, szeretem a vidám egyedi pillanatokat. Szeretek fényképezni.... imádok sétálni szeretek focizni és olvasni. A beszélőkém igen élénk, ezért sokat beszélek. Tudok nyűglődni és okoskodni. Szeretek főzőcskézni is, mániákusan takarítok és zuhanyzás közben mosom a fogam... ezek csak szavak nem lehet leírni, hogy milyen az ember- a lény ami benn él... és hogy kedvenc idézetem is itt legyen: " Fenn csillag órsón szövik a sorsot, Lenn hűs habokon vezetik a ladikot; kis hal-nagy hal... elötte-mögötte..."

2004 július 16-án ismertem meg életem párját. Ezekben az években a menyasszonyom segitségével leérettségiztem, megszereztem a második szakmámat, iparialpin vizsgát tettem. Ebben a 3 évben kedvesemnek nagyon sok mindent köszönhettem és köszönhetek. Menyasszonyom Beke Tímea (Timi) 2007 június 16-án tüdőembóliában elhunyt. Az élet változik, egy kialszik, egy világra jön, valakit elveszitünk, valakit megtalálunk.

Jól vagyok! Minden oké! Erik is jól van ( ő a fiam )!

Magamról csak keveset. Eszek, iszok, és néha alszok is.

Szept.6-án beköltöztem a lakásomba! Imádom! Csodaszép! Szenvedélyesen imádom a hardtechno-t! Folyton hardot hallgatok! Nagyon flash ez a zene! A hard örök! Imádok finomakat sütni,főzni és enni!!! Régen jártam K2-be minden pénteken és szombaton. A második otthonom volt. A hard bulik kegyetlen jók. De van egy dolog, ami sokkal fontosabb. És ez maga az ÉLET!!! "Válaszd az életet. Válassz szakmát. Válassz karriert. Válaszd a családot. Válaszd a kib*szott nagyképernyős tévét, válassz mosógépeket, kocsit, cédélejátszókat és elektromos konzervnyitót. Válaszd a jó egészséget, alacsony koleszterin szintet és a fogászati kezelést. Válaszd a fix kamatozású jelzálogkölcsönt. Válassz első otthont. Válaszd meg a barátaidat.Válassz szabadidőruhát és hozzá illő sporttáskát. Válassz egy háromszobás lakosztályt részletre egy ócska sorházban.Válaszd a jövőt. Válaszd az életet.És SOHA, DE SOHA NE VÁLASZD A MÁSIK UTAT! Mert az élet egyszeri és megismételhetetlen csoda." ( Trainspotting "kicsit" átfogalmazva ) Szilveszterkor viszont az egész világ ünnepel. Olyankor megyek K2-be zúzni!!! Csapatááááás!!! Kattogás ezerrel!!!

Őszinte, nyitott és kedves kortársa vagyok népemnek.
Szóval fasza gyerek. Aki nem hiszi, az járjon utána....

Van egy felnőtt nevelt lányom, így unokám is van. 1975-1999-ig Kazincbarcikán éltem. Azelőtt pszichológus voltam, de elmúlt, most nyugdíjas vagyok.

Krisztus után 1975-ben láttam meg a napvilágot a skorpió jegyében. Nyugalmazott birodalmi lépegető vagyok. Fiatalon születtem, szegény, gyermektelen családban nőttemfel. Elemi és középiskoláimat Szabolcs Szatmár Bereg vármegye székhelyén végeztem, majd a hadsereg után az államvasútnál kaptam állást, ahol azóta is tevékenykedem elegytovábbítási szakmenedzserként. Még egy esztendeig kénytelen vagyok egy szálloda egyik lakosztályában elvackolni magam, luxushajléktalanként tengetem napjaim. Jelmondatom: Nem számít, ha beteg az ember, csak az egészség meglegyen!

Alapvetően impulzív vagyok, mindent magas hőfokon mondok, teszek, érzek, élek meg. Ennek negatívuma, hogy hamar indulatba jövök. Pozitívuma viszont, hogy gyermeki intenzitással vetem bele magamat mindenbe, ami érdekel, vagy amivel azonosulni tudok. Ez persze sokak szemét szúrja, de ők is az enyémet. Gyűlölöm a hazugságot és az álszentséget, megvetem a hazug és/vagy álszent embereket. Ha két pont között a legrövidebb út az egyenes, legyen ez csak két ember között is így. Azt sem viselem el egy idő után, ha alábecsülnek. Nem felejtek, és akkor vágok vissza, amikor a másik a legkevésbé számít rá, de nem sebzem meg. Csak határt szabok. Legfontosabb számomra a családom és az a néhány ember, akiket van szerencsém évek óta barátomként számon tartani. Az tesz legboldogabbá, ha én adhatok - persze elfogadni is tudni kell(ene)… Sokat beszélek, de tudok hallgatni is, főleg meghallgatni... Fontos számomra a rendszeres egyedüllét. Ezt mindazok, akik ismernek, tiszteletben tartják. Életfelfogásomat két dolog jellemzi leghívebben: a kedvenc idézetem és a mindennapi mottóm. „A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok.” (József Attila: Reménytelenül) Minden napban találok valamit, aminek örülhetek, mégha az oly csekélynek tűnő is, mint egy madár csicsergése vagy egy szép virág. Paradox az idézet és a mottó együtt? Lehet. Ez vagyok én, tele ellentmondással, szélsőségekkel. Őszintén.

Soha nem voltak világmegváltó terveim nyugodtságra, biztonságra vágytam. E helyett, rengeteg tapasztalatszerző helyzetbe sodort az élet. Mindig csak a magam cselekedeteiért akartam felelősséget vállalni és mindig valamilyen megválasztott tisztségben találtam magam. Nem keresni, inkább menekülni kellet a lehetőségektől. (ezt talán csak a Mensaból lévő ismerőseim értik) Mindig úgy gondoltam, becsületes embernek nem jó a csúcson lenni, mivel a világ állandóan forgó kereke, előbb utóbb eltiporja, igyekeztem ott megállni, ahol még tisztánlátásom van, mint a lenti, mint a fönti világra. De ez a legnehezebb hely. Szinte, lehetetlenség felsorolni mi minden voltam,én szemembe talán a két legfontosabb, a vállalati döntő bizottság belli, és később, a vállalati tanácsba lévő tagságom. Párttag sosem voltam, de ezt sosem tartottam, se dicsőség, se szégyen kérdésének. Most, mennyire vagyok egy műhelynek vezetője, vagy sem, nézőpont kérdése. A pénz sose érdekelt, se fel, se le nem becsülöm szerepét. Ma inkább maga az emberi sors érdekel. Egy-egy ember sorsa, élete során, logikusan vagy logikátlanul alakul olyanná, amilyen lesz? Bár merre is járok, mindig olyan emberekkel találkozom, akik mellém csapodva, szinte elmondják az életüket, anélkül hogy az ember kezdeményezné a beszélgetést, mert érzik, ha a másik figyel rájuk. Nem sokkal később az egyiket erre a másikat arra sodorja az élet. Ő lélekben könnyebben, én némi tapasztalattal gazdagabban megyek tovább. Ez vagyok én.

Imádom az állatokat, kivéve a rovarokat, mert azoktól frászt kapok. Szeretem a jó humorú embereket.

Munkám során, időm nagy részében informatikával foglakozom, annak ellenére, hogy NEM VAGYOK INFORMATIKUS! Vadakat terelő juhász! Szombatonként TISZTELEM barátaim, és emberéleteket mentek. Vasárnapoktól Krónikás vagyok, mivel a TISZTELETEMET kapó barátaim nem mindig ismerik a történelmet!

Szeretném, ha szeretnének olyannak, amilyen vagyok!
Ha önmagamat adom, az is bűn, mert nem fogadnak el.

Felejthetetlenül "Eseménydús" dolgos ifjúságom után, első házasságomban, Magdival (sajnos gyermek nélkül), jól elvagyunk. Segitőkész, nyitott, társaságot kedvelőnek ismernek. Dohányzom, másfél éve alkoholt Nem iszom!(elég volt) Nyaranta várom barátaim látogatását Velencén.

Három gyerek boldog anyja. Férjezett: nem mondanám, hogy valami komoly csaj vagyok, nem nővök fel soha, de ez igy a jó. Buli, haverok, fanta, amig szép az élet, szép a lelked is 

Nem harapok! (csak bizonyos helyzetekben, poziciókban) hobbiszinten focizok, bicózók, szeretek házibulizni, ha tehetem FRADI meccsre járok, lovagolok mikor van időm, kb. ennyi.  Keresem a nyugalmat és a jókedvet.

Szeretek unokázni, netezni, új recepteket kipróbálni, a kertben matatni, és itthon ülni. Újabban blogot írok, mert ez nagy divat lett.

A Magyar Királyi Postának dolgozom, bérből és fizetésből élek, mint sok honfitársam. A XIII. ker.-ben, egy járásában dolgozom, szeretem ezt csinálni, különben miért csinálnám?? Nem lehet azt mondani, hogy unalmas a meló! Aztán itthon gyönyörű családom vár rám. Igyekszem minnél több időt velük tölteni!!!!!!!!! 

Az életben maradáshoz nem kell más, mint egy kis víz, meg némi élelem. Az életben általában nincs szükségünk a művészetre. Az élet minősége már más kérdés. Ágy nélkül is tudunk aludni. Ha enni akarunk, nem kell feltétlenül megfőznünk az ételt. Márkás ruhákat se muszáj hordanunk, sőt a kulturált beszéd se kötelező, anélkül is kifejezhetjük magunkat. De ha megvannak körülöttünk ezek a dolgok, jobban érezzük magunkat a világban. Apróságok, mégis... A jazz zene is ehhez hasonló.

Időnként úgy érzem, hogy ezt a rovatot jó lenne újra megírni, de én nagyrészt nem változok. Életem nagy szerencséje, hogy 1980-ban felújították a betont Szentkirályszabadján. Születésemtől kezdve nem vagyok egy átlagos szerzet... szeretek kilógni a sorból ami már csak a magasságommal is sikerül. Még mindig nagyon szeretek a szabadban tartózkodni, elmenni valamerre vagy autózni. Mindig zizeg valami a fejemben, új dolgokon jár az eszem. Próbálom a lehető legjobban élvezni a helyzetet, amiben vagyok.... viszont ha rosszal áld meg az élet, akkor próbálom azt is elviselni. Mondanám, hogy éljünk a mának, de azért a jövőre is kell gondolni... egyébként ne szúrjuk el rövidke kis életünket. Ide illene pár életfilozófiai idézet, de ebből is annyit szoktam mondogatni, hogy nem férne ki. Ezeken kívül a Kandóra járok, és a HIPI-sek népes csapatát erősítem (vezetem). Én vagyok a csapatkapitány. És a leglényegesebb, hogy csak akkor kapsz rólam valódi "képet", ha személyesen is találkoztunk.

Akaratos, céltudatos, maximalista, pontos, preciz, lelkiismeretes, türelmetlen, több nem jut eszembe.

Nem szándékozom a munkám által halhatatlanná válni. Szándékom szerint úgy válok halhatatlanná, hogy nem halok meg!

Szeretem az állatokat és a gyerekeket. Gyógyszertári asszisztensnek tanulok és nagyon élvezem. Szabadidőm nem igen van de ha mégis azt általában barátaimmal töltöm vagy pihenek.

Mozsgón éltem gyerekként, Pécsen még kamasz, Pesten lettem felnőtt, mire megöregszem remélem Sűlysápra költözünk. Van feleségem és két lány- gyerek. Dolgoztam nagy gyárban, de tönkrement. Tsz-ben, de maszek lett, szövetkezetben, de föloszlott, (előtte egy másikban, talán az még működik) kft-ben de kihasználtak? Most megint egy nagy Gyárban dolgozom...?

try lookin' through my eyes ...

nem a világból hiányzik a fantázia...hanem az emberekből! 

Ezelőtt - minden különösebb ok nélkül - dohányoztam, ittam, kábítószereztem és káromkodtam. Mióta dolgozom, jó okom van rá! Kéne egy nő végre wazze !! Vagy kettő bár annyira jól nem keresek. Én képes vagyok a Mérhetetlen BOLDOGSÁGRA!!!!!! Asszem