Artproletarz

Időnként úgy érzem, hogy ezt a rovatot jó lenne újra megírni, de én nagyrészt nem változok. Életem nagy szerencséje, hogy 1980-ban felújították a betont Szentkirályszabadján. Születésemtől kezdve nem vagyok egy átlagos szerzet... szeretek kilógni a sorból ami már csak a magasságommal is sikerül. Még mindig nagyon szeretek a szabadban tartózkodni, elmenni valamerre vagy autózni. Mindig zizeg valami a fejemben, új dolgokon jár az eszem. Próbálom a lehető legjobban élvezni a helyzetet, amiben vagyok.... viszont ha rosszal áld meg az élet, akkor próbálom azt is elviselni. Mondanám, hogy éljünk a mának, de azért a jövőre is kell gondolni... egyébként ne szúrjuk el rövidke kis életünket. Ide illene pár életfilozófiai idézet, de ebből is annyit szoktam mondogatni, hogy nem férne ki. Ezeken kívül a Kandóra járok, és a HIPI-sek népes csapatát erősítem (vezetem). Én vagyok a csapatkapitány. És a leglényegesebb, hogy csak akkor kapsz rólam valódi "képet", ha személyesen is találkoztunk.